2014. január 30., csütörtök

Anyaság és karrier

(Különdíjas írásom a Feleségek.hu online női magazin Női szerepek a huszonegyedik század elején című írói pályázatán)

Életemnek abban az időszakában lettem édesanya, amikor kellett, a legjobbkor. Akkor voltam 25 éves, majd 27 évesen visszamentem dolgozni, tele ambícióval, mintha mi sem történt volna.

Közben a világ legboldogabb embere lettem azzal, hogy édesanyává váltam. Két éve mentem vissza dolgozni, a szülés előtti munkahelyemre, ahova már vártak vissza. Amíg nem járt óvodába, addig kislányomra a Mama vigyázott. Nehezen viselte a váltást, aminek éjszakai felkelések és nyugtalan alvás lett az eredménye az első hetekben. Aztán hozzászoktunk, ő is, én is. Nekem is hiányzott, és 2 év után fura volt, hogy nincs velem, de ez az élet rendje.

Alig hogy visszatértem a munka világába, és dolgoztam néhány hónapot, a főnököm előállt egy szuper lehetőséggel. Nyilván kislányom nevelése és igényei az elsők számomra, és hogy mindig boldog legyen, de úgy gondolom, még sok lehetőség előtt állok.

Amióta a dolgozó anyák táborát erősítem, kevesebb időm van blogot (amivel 2 éve 2. helyezést értem el egy blogversenyen) és verset írni, továbbá anno több időm volt könyvet olvasni is. A fodrász és a körmös szombat délelőtti programom, máskor oda nem jutok el. Minden megváltozott, már nem csak ANYA vagyok, hanem DOLGOZÓ anya, ami még több feladatot jelent.
Tavaly szeptemberben, elkezdtem egy továbbképzést is, tehát dolgozni, tanulni, beadandókat írni, vizsgázni, gyereket nevelni, úgy hogy az ovit is akkor kezdtük, nem volt egyszerű.

Nem sok szabad percem van mostanában, de kis túlzással azt mondhatom, minden rendben megy, bár bevallom őszintén, kicsit leszívja az agyam a folyamatos készenlét. Az persze mindig jól esik, amikor elismerik, hogy jól végzem a munkám, és mivel rendezvényeket szervezek, és azok legtöbbször hétvégén vannak, amikor hazaérek vasárnap este fél 7-kor a munkából, még álljak neki mosogatni, és vacsorát készíteni kis családomnak.

Mindenkinek mások a prioritások, minden nő maga érzi, mikor jön el az ideje a gyermekvállalásnak. Anya vagyok, aki helyt áll a munka és karrier világában, odafigyel magára, kinézetére, igyekszik megadni gyermekének mindent, nevelem és formálom, hogy boldog és sikeres legyen az életben, és próbálok egyensúlyt teremteni minden fronton (gyereknevelés, háztartás, munka, párkapcsolat). Kislányommal, aki napról-napra elkápráztat, és eltölt büszkeséggel, próbálom minél tartalmasabban tölteni azt a kis időt, amit együtt vagyunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése